Pol-E-Khumri III.

Lassan, de telnek a napok és már nemsokára itt a vége a küldetésnek! Az idő is kezd cudarra fordulni. Eddig nappal jó meleg napsütés, hajnalban csípős, de nem fagyos idő volt. Ma megérkezett egy hatalmas homokvihar, ami reggelre már nagyon hideget és holnaptól havat hoz a terület fölé. Itt senki nem unatkozik, teszi a dolgát mindenki. Az utcák petárdáktól és kisebb lövésektől eltekintve csendesek, a helyiek így ülik a karácsonyt. Hisz itt most éppen azt ünneplik. Vannak történések az utcán, de mi megpróbálunk mindentől elszigetelve biztonságosan kivárni, nem feltűnni, vagy felesleges célponttá válni. Más, egész más arcát mutatja az ország. Az erősen nagy szél? Vagy talán a zsivaj hiánya? De már szinte lakatlannak tűnik minden. Gábor teszi a dolgát, Tamásra pedig hatalmas szörnyként telepszik az idegen és ismeretlen nép jelenléte. Pedig itt mi vagyunk idegenek és ha nem keltünk feltűnést, senki nem foglakozik velünk. De a pesszimista emberek megfertőzik a környezetüket és az nem jó. Már szóltam neki, hogy ne agyaljon annyit, engedje el magát, figyeljen és lássa a szépet, jót, ne pedig a félelmét próbálja kivetíteni. Hallgat rám, de tudom, hogy ott bent legbelül szorong. Persze mindenkinek van problémája, nemcsak az itteni gondok, hanem az otthoni megoldásán is agyalunk mindannyian, de valahogy mindig van. Jókat kacagunk aztán egymáson mindhárman, persze Siklósit és engem nem kell egy kis ugratásért se a szomszédba küldeni. Így kicsit oldjuk ezt a megmagyarázhatatlan csendet.

INDULÁS: Budapest-Zürich

Szokásoknak megfelelően érkeztünk a reptérre. Én már ott voltam, mikor elengedtem egy sms üzenetet Siklósi Gabinak, hogy “én itt”! Erre a válasz: “úton”! ☺ Sejtettem, hogy vagy én ébresztettem, vagy otthon szöszmötöl. Fél óra múlva jött egy sms, hogy a félhez képest kicsit késni fog. Befutott Tihanyi Tamás és rá negyed órára Gábor is. Mesélte, hogy vagy fél órát kereste az útlevelét otthon, mire rájött, hogy az nálam van a reptéren, hiszen a vízum Ausztriában került bele. Vidáman chekkoltunk és mentünk be az új reptéri terminálba. Egy gyors reggeli és már mehettünk is beszállni a Zürichbe induló gépünkbe. Mindhárman elpilledtünk a gépen, így hamar repült velünk az idő is.

Átszállás: Zürich – Dubai - Kabul

Gyors átszállás a méltán híres reptéren, rend fegyelem. Itt egy kávét veszünk magunkhoz és már újra egy repülőgép fedélzetén találjuk magunkat. Elkezdtem elolvasni Sanyi frissen megjelent könyvét, 2 óra alatt végeztem is vele. Furcsa, hogy mennyi minden visszaköszönt a saját életemből is. Persze nem kívánom magam és Szenczy Sándort összevetni, de sok-sok azonosság van a múltunkban. Már alig vártuk Dubaiban, hogy kicsit kinyújtózzunk és szilád talaj legyen talpunk alatt. Viccelődtünk, hogy nem kell sokat várni, csak 6 órát. Aztán lett a hat órából 12, és még akkor is bizonytalan volt az indulás. Afganisztánból az időjárás miatt nem indult el a gép, ami hajnalban indult volna Kabulba, és még délelőtt sem tudták, hogy mikor jön. Aztán az hajnali gépre várókat is kiterelték a várófolyosóra és ott a nappali gépre várókkal együtt kellett megküzdeni a sorokban, hogy ki is jut fel a fedélzetre. Nekünk sikerült, és mint a heringek szorongtunk a gépen is, de lehetőség szerint aludtunk.

Átszállás: Kabul – Pol-E-Khumri

Mivel a helyi kapcsolatot is próbáltuk mindig mindenről a legkésőbb informálni, villámként érte őket az érkezés, de nem szerettem volna a sofőrrel kiszúrni, így már nem mentünk repülővel Mazari Sharifbe, hanem őt meglepve a reptérről egyenes Pol-E-Khumriba indultunk. A közel 300km-es cél még elég távolinak tűnt a zsúfolt kabuli utcákon araszolva a Toyotával. Ahogy kezdtük elhagyni a lakott részeket, gyorsult a forgalom és meglepve tapasztaltam, hogy az oroszok által hátrahagyott alagutakban helyreállították az aszfaltot és sokkal gyorsabb lett a közlekedés. Anno ezt az utat kb. 8 óra alatt lehetett megtenni, ma alig volt 5 óra. A nagyhágón átkelve, közel Pol-e-Khumrihoz viszont iszonyatosan rossz út fogadott minket. A sofőr elmondta, hogy a sok teherkocsi és a téli fagyok tették ennyire tönkre, és nagyon ezzel itt senki nem törődik. Már láttam a sofőrön, hogy nagyon fáradt, ezért különösebben nem is fárasztottam kérdéseinkkel. Miután leegyeztettük mikor kell értünk jönnie, kirakott minket szállásunknál és ment pihenni. Bejelentkezés, gyors házszabály egyeztetés és alvás következett.

I. Pol-e-Khumri

A mai nap a pihenésre van szentelve, sok volt az úgy tegnap!