Miután László elindult haza, úgy gondoltam én veszem át a bolg írásának korántsem egyszerű feladatát és tájékoztatok mindenkit az itt zajló eseményekről.
A ma reggel is úgy kezdődött mint a többi. Késői ébredés után gyors mosakodás, reggeli (száraz műzli+ hideg tej) szörnyű instant kávé, de a koffein nélkülözhetetlen kelléke a mindennapoknak. Mit nem adnék most egy jó forró feketéért. A mai oktatásra, miután Silósi Gábor megfenyegette a „tanítványokat”, jobban készültek. A végén még lesz belőlük valami. Az életemet nem bíznám rájuk, de talán megengedném nekik, hogy végignézzenek egy igazi beavatkozást. A változatosság kedvéért most a másik Gáborunk dőlt ki a csatasorból, kicsit aggódtunk is érte, de estére már segítség nélkül is képes volt eljutni oda, ahova a király is gyalog jár. Az ebéd végre ehetőnek tűnt, és ízre se volt olyan szörnyű mint az első napokban. Bár ki lenne képes elrontani egy rántott csirkét sült krumplival. Megjegyezném, hogy a „rántott”-ról nem egészen ugyanaz a kép jut eszembe, mint ami a tányérunkra került. Ebéd után kis pihenés és sztorizgatás. Szerencsére mindannyian elég mozgalmas életet élünk otthon is, így mindig van mesélnivaló. A vicces történetekből lexikonnyi terjedelmű könyvet írhatnánk. Ezután Gáborunk elkezdte, illetve folytatta a hivatalos ügyek intézését, amíg mi a másnapi tananyag összeállításával fáradoztunk. Este mindannyian kicsit az otthon felé fordultunk, hiszen mindenkit vár otthon valaki, aki aggódik, és mindenről tájékozódnia kell, hogy nyugodtan aludjon. Remélem holnapra a diákok képesek lesznek elsajátítani azt az anyagot is amit tőlem tanultak. A házban már mindenki alszik, csak én és az éjjeli őr virrasztunk. Én is megyek, mert a holnap se lesz rövidebb.