Afganisztán, Pol-e khumri 7.

Sajnos nem volt nyugis az éjszaka, Siklósi Gabi a folyamatos kijárkálásának az eredményeként legyengült és kiszáradt, már alig bírt járni úgy legyengült. Reggel bevittük a PRT egészségügyi bázisára, ahol már ismerősként üdvözöltek minket és nyugtatták a csapatot, hogy ez még velük is előfordul. Gábor elnyúlt a gyengélkedő kezelőjében és már szúrták is, hogy folyhasson az infúzió. Kis idő múlva már viccelni is volt kedve, hogy majd kimegy a kertbe az infúzióval sétálni, ahogy a fimekben szoktak. Persze ez csak vicc volt! Jó helyen, a légkondicionált gyengélkedő fektetőjében sok pihenésre volt szüksége. „Akasztják a hóhért!”- mondtuk is neki. Az ápolők kérdezték, hogy mennyi időnk van itt afganistánban, közöltük, hogy Gábornak, mint a tenger, és mi, majd ha kell, jövünk érte. Indultunk a képzésre Sikit pedig hagytuk pihenni. Az oktatást a kis kitérő miatt Hegymegi Dani kezdte el, én pedig ígértem, hogy megyek segíteni, ahogy végzek.  A képzés helyszínén mindenki csendben figyelte a feladatot és Dani előadását. Megérkezésemre mindent, amit előző nap tanultak, visszagyakorolták, és kezdhettük a baleseti sérültek elsősegélyének és stabilizálásának, egyáltalán a sérülések felismerésének betanítását. Hol diák, hol Dani, hol pedig én voltam a sérült . A hallgatók az eddig tanultakat párban kellett elvégezniük. Délben még kész sem voltak, de már mehetnékjük volt, viszont miután közöltem, hogy ha nincs meg az előírt óra, akkor nincs pénz! Ezzel ki is mondtam a varázsszót, a fiúk, mint az angyalkák kezdték újra gyakorolni a feladatokat. Némelyik inkább simogatta a fekvő sérültet mint vizsgálta, de Dani határozott fellépésre ösztönözte őket. Mondhatom, hogy hallagtóink határozottan jól haladnak.

A képzésről visszamentünk a PRT-be, mert Siklósi Gabi már hívott telefonon és aggódott, hogy ott kell maradnia. Még feküdt az ágyon és folyt a 2. infúzió, de már nem sok volt belőle. Amíg vártunk ittunk egy jó hazai kávét és beszélgettünk az ápolőkkal. Nem is értettük Gábort, hogy min aggódott, hisz a személyzet nagyon kedves és segítőkész volt, és folyamatosan figyeltek barátunkra. Bezzeg mi nem lustálkodhattunk a jó hűvösben. Ezúton is megköszönjük a magyar PRT egészségügyi bázis valamennyi munkatársának a kedves és segítőkész fogadtatást. Jó tudni, hogy a magyar szakemberek kollegialitása és segítsége a világ bármely szegletében megtalálható. Közben lefolyt az infúzió és mehettünk mindannyian haza.

A házba megjött az új szakács, Debreceni Gabival elmentek megnézni, hogy megmutassa neki, hogy hol kell beszereznie az alapanyagot a főzéshez. Siki ment, mint a rakéta az ágyba, hiszen az éjjel nem nagyon tudott aludni, mi pedig már alig vártuk, hogy mit kapunk ebédre. Tiszta konyha, rend és terített asztal várt minket az étkezőben és a finom étel. Debreceni Gabi jól szervezkedett, mert felvettük az embert nappali őrnek is úgy, hogy közben megfőz. 2 az 1-ben.  Ezután ismét netezés volt, itt ez a legjobb időtöltés.

Estefelé óriási homokvihar kerekedett. A fiúk némelyike ki is mondta, hogy félelmetes így itt lenni. Kint sem a hegyeket, sem a környező házakat, de az úton haladó és fényszóróval közlekedő járműveket sem lehetett látni. A fiúk kellően óvatossá és fegyelmezetté kedtek vélni az utóbbi időben. Amerre járunk, mások is megerősítenek abban, amira a fiúk figyelmétkorábban felhítam a veszélyekkel és a viselkedéssel kapcsolatban. Saját bevallásuk szerint kicsit kétkedve fogadták azokat eddig. Ilyen az élet! Csak azért iparkodom, hogy véletlenül se kelljen a saját bőrükön megtapasztalni bármely példát is. Itt sajnos majdnem minden esetben lehet úgy hibázni, hogy az életünkkel fizetünk érte. Büszke vagyok a fiúkra, hogy maguktól beismerik, hogy először kicsit lazán fogták fel a dolgokat. A csapat hangulata jó, már Siki is faragja újra a vicceket, sokat dumálgatunk, kabarékat nézünk a neten. Itt a tévében magyar csatorna nincs, így nem is nézegetjük. A vacsora ma is májkrémes kenyér, de elég is. Szinte biztos, hogy Sikit a helyi dinnye ütötte ki, mert a főttkaját én csináltam és attól másnak nem volt gondja. A dinnye viszont mindenkit egy kicsit megfuttatott. Ez van.

Ma elnézegettem a képzésre járó embereket. A csoport fele nagyon aktív, míg a másik felét, csak ha az ember bevonja a munkába, akkor kezd kibontakozni jobban. A hallgatók tiszták és ápoltak, sőt van kötük olyan, aki minden nap vasalt ruhában jelenik meg. Érdekes, hogy még ezen a szinten is van jó és jobb módú ember. Kedvesek és barátságosak, beszélgetünk a családjukról és ma már ők is nevetgéltekegyes munkatársaik ügyetlenségein.

Úgy érzem, hogy érdekli őket ez a képzés, az eddigi oktatás alatt mindent megtanultak másnapra. Holnaptól ismét Siklósi Gáborunk irányítja a képzést. Fontos viszont az is, hogy Dani is hozta a formáját és nem kellett kihagyni egy napot sem Gábor gyors lefolyású betegsége miatt. Megy a centi vágás a srácoknál, de még nagyon sok van hátra és ébernek kell lenni.

Afganisztán, Pol-e Khumri  5.

Hajnalban megkaptam a kódot a műholdas egységemhez és lássatok csodát előbb csináltam netet, mint az afgán barátaink.  Végre mindenki megnézte a maileket. Hát volt, aki örült és volt aki mérgelődött vagy éppen otthon lévő szeretteiért aggódott. Jó dolog a sok új kommunikációs csatorna, csak néha az élet a legrosszabbkor produkál nem várt eseményeket. Ráadásul ez nem az az ország ahonnét az ember, ha baj van otthon, mindent hátra hagyva hazamehet.  Kis mosolyszünet és befordulás után, jött mindenki tenni a dolgát.

Ma már végre terveink szerint hasznos munkával fog telni a nap.  Mindenki időben készen áll az indulásra a kocsinál, ami átvisz minket az oktatás helyszínére. Tegnap a belépéskor teljesen átmotoztak bennünket, de ma már csak iratvizit van és mehetünk is befelé.  A tanítványoknak se híre se hamva, de majd jönnek alapon leülünk és várunk, közben egymást ugratjuk és szokásunkhoz híven jókat nevetgélünk. Egy óra várakozás után 10 órakor végül megjelennek az afgán hallgatóink helyi viseletben, tisztán, ápoltan, jól szituáltan. Leültetjük őket és egy gyors bemutatkozás következik, mindenki elmondja nevét és végzettségét. Az elmondottak alapján mindenki „nurse” azaz ápoló. Elkezdődik az első óra. Siklósi Gabi-ék szeretnék felmérni tanítványaik tudásszintjét. Nos, kiderül, hogy a szint nem éppen az, amire az ember egy ápoló esetében gondol. Mondtam is Siklósinak: „Hidd el a nulláról szép a győzelem!”. Danival együtt elmélyednek a munkában.

Én pedig Debreceni Gabival elmentem zöldséget és fűszereket beszerezni, mert a tegnap este a nálunk paprikának látszó és bűzlő ételfestékkel csináltam a pörit és azóta is piros tőle a tenyerem. Nehéz itt változatosan főzni, mert nem nagyon van alapanyag. De a srácok jól bírják.  Húslevest és csirkepaprikást készítettem tésztával és persze most sem kellett kidobni semmit.

Az afgán mahinátorok eközben még mindig sehol nem tartanak a nettel. Továbbra is várjuk az afgán netszerelő Ali baba és negyven rablótársa tevékenységének áldásos eredményét, miközben folyamatosan azt hallgatjuk, hogy már mindjárt itt vannak és pár perc és lesz… A srácoknál már tényleg pattanásig feszül a húr. Odaadom nekik a Hughes-t, hogy kicsit lehiggadjanak és válthassanak néhány üzenetet. Idő közben megérkezik egy 5 tagú társaság beüzemelni az új net rendszert, mindent csinálnak, de kapkodni azt nem fognak ezek a jó afgánok, csak lassan komótosan az idegeinket tépve rakják össze a rendszert. Kész! Végre mindenki a laptopján keresi a jelet, de csak az egység van rendben és kiderül, hogy a wifi az nem az ő dolguk! Miután feltűnt nekik, hogy már egy picit idegesek vagyunk, a bandavezér a legkisebbik mind közül - viszont valószínűleg a legnagyobb ész - hozzá látott a wifi konfigurálásához, és jé, kb. 3 perc alatt meg volt a várva várt jel.

Estére hivatalosak voltunk a magyar bázisra, egy kis bulira már amennyire ezt itt a lehetőségek engedik. Hogy fokozódjon az izgalom, civilbe öltözve indultunk az autóhoz és elhajtottunk a bázisra.  Tölli Úr a meghívónk és kedves felesége a lehetőségek nyújtotta szerény körülmények között roppant kedvesen fogadtak minket. Egy jó két órás beszélgetés és egy tartalmas este után, a házba érve úgy vetettük magunkat a gépekre, mint a sáskák és végre beindult a nagy chat és levelezőparti a családdal, barátokkal és a rokonokkal. A sok viccelődés ellenére most éreztem először a srácokon hogy mindenki megnyugodott, lehiggadt, mert hallott szeretteiről és megkapott otthonról minden fontos információt.